Miért ekkora a törlesztőrészletem? Miért csak ekkora hitelt vehetek fel?

Miért ekkora a törlesztőrészletem? Miért csak ekkora hitelt vehetek fel?

Jogosan merülhetnek fel ezek a kérdések benned egy új hitel felvételekor. Miért kell nagyobb önerővel rendelkeznem? Miért kell a futamidőt kitolni? Miért nem elég a jövedelmem? Gyakran teszik fel nekünk is ezeket a kérdéseket. Ezért érdemes átnéznünk, hogy egy hitel felvételekor, milyen feltételeket kell figyelembe venned.

Még 2015 január 1-étől vezetett be a Magyar Nemzeti Bank két olyan mutatót - tanulva a túlzott lakossági eladósodottság és a devizahitelezés káros mellékhatásainak következményeiből, az úgynevezett adósságfék-szabályozás keretében -, amelyek döntően befolyásolják, hogy mennyire adósodhatunk el a hiteleinkkel. Ez a két mutató az úgynevezett JTM (angolul PTI), azaz jövedelemarányos törlesztés mutató, illetve a HFM, azaz hitelfedezeti mutató. Az utóbbi a banki szakzsargonban LTV-ként ismert (loan to value). Igen, nem túl szép nevet kaptak a születésükkor, azonban nagyon is komoly dolgokat jelentenek.

Míg a JTM azt hivatott megmutatni, hogy a rendszeres, legális jövedelmed hogyan aránylik az új felvehető hitel(ek) maximálisan vállalható törlesztőrészleteihez, tehát, hogy az összes hiteled havi törlesztőrészlete maximum hány százaléka lehet a hivatalos keresetednek. Addig a HFM nagyon egyszerű példával élve azt jelenti, hogy a hitelösszeg hogyan aránylik a fedezet (pl.: ingatlan) értékéhez, amennyiben jelzáloghitelről beszélünk.

Ha már rendelkezünk valamilyen hitellel (fogyasztási hitel, gépjármű hitel, jelzáloghitel, stb.), úgy egy új hitel felvétele esetén ez(eke)t mind figyelembe kell venni és megnézni, hogy ezek jelenlegi törlesztőrészletei és az új hitel terhei hogyan aránylanak együttesen a legális nettó jövedelemedhez (munkabér, családi pótlék, nyugdíj, stb.). Ráadásul minden egyes, új, 200 ezer forintot meghaladó hitel esetén vizsgálni kell (a bank vizsgálni is fogja) ezt a mutatót. 

Egyéb jövedelemforrások esetében általában szigorúbb a banki szabályozás, tehát például egy KATA-s vállalkozónál sokkal lejjebb húzzák meg a pénzintézetek a plafont. Ne is számítsunk arra, hogy kicentizhetjük ezeket az értékeket, mert még a legjobb besorolású ügyfelek esetében is bőven az MNB által meghatározott szintek alatt szokott lenni az engedélyezett maximális érték. Természetesen vannak kirívó esetek és egyedi példák, de a bevett banki gyakorlat általában inkább szigorúbb, mintsem engedékenyebb.

 

Hogy mik ezek az értékek? 

A JTM nem haladhatja meg az 50%-ot, amennyiben pedig 400 000 forint nettó jövedelemmel vagy afeletti bevétellel rendelkezünk, akkor ez a mutató 60% lehet. Ha van adóstárs, akkor a jövedelmeket és az adósságterheket összevontnak kell értelmezni. Az utóbbi időben egyre több magyar dolgozik külföldön és/vagy keresi meg euróban a havi fizetését. Itt a szabályozás még szigorúbb, mert a JTM esetében 25%-os, illetve 400 ezer forint vagy ennél nagyobb eurós jövedelem esetén csak 30%-os értéket enged meg. Más devizák esetében pedig csak 10%-os és 15%-os maximális kulcsot lehet alkalmazni. Bár az elmúlt évek tendenciáit és tapasztalatait figyelembe véve itt lehet, hogy enyhülni, tehát növekedni fognak arányok, illetve a banki szabályozás is a rugalmasság felé mutat.

A HFM esetében is hasonló a szabályozás, ugyanúgy euróban és más devizában is kifejezve. Míg ökölszabályként a jelzáloghitelre a 80%-os érték (magyarul minimum 20%-os önerő szükséges), de az inkább ennél kisebb érték a jellemző (tehát inkább magasabb önerő), ugyanez euróban 50%, más devizában pedig csak 35%. Gépjárműhitelnél pedig ezek az értékek rendre 75%, 45% és 30%. Bár már talán kevésbé elterjedt konstrukció, elsősorban csak autóhiteleknél maradt meg, pénzügyi lízingkonstrukciók esetében 5 százalékponttal magasabb hitelfedezeti plafonok alkalmazhatóak.